Blog

Előző cikkünkben áttekintettük, miért szükséges a CORS-állomás távoli kezelése, és hogyan érhető el az állomás.

Egyre több ágazat igényel GNSS RTK-alapú nagy pontosságú hely- és iránymeghatározást. A bázisállomás minden alkalommal történő felállítása időigényes, lefedettsége pedig korlátozott. E probléma megoldására számos kormányzat és vállalat kezdett CORS-hálózatok kiépítésébe. A CORS életünk és munkánk alapinfrastruktúrájává válik.

A legtöbb RTK-felhasználó számára a rádió a differenciális adatok továbbításának gyakori, mobilhálózati lefedettséget nem igénylő módja. A korlátozott hatótávolság és a nagy energiafogyasztás miatt azonban a legtöbb RTK-vevő külső tápellátást és külső rádiót igényel a hatótáv növeléséhez. Csak kevés eszköz képes belső rádióval 15 km-es hatótávolságot biztosítani. Y1 GNSS-vevőnk a beépített LoRa-modulnak köszönhetően erre is képes.

A nagy pontosságú GNSS-megoldások gyors fejlődésével a GNSS-felmérés világszerte egyre elterjedtebb. Az eszközök adatlapján statikus, RTK- és PPK-pontosságot is találunk. E gyakori mérési módszereknél mindig a nagyobb pontosság a jobb? Miben különböznek, és melyik feladathoz melyiket érdemes választani?

Egy földmérési projekt indításának első lépése a koordináta-rendszer beállítása. A mérőszoftver rendszerint globális és országos rendszereket kínál választásra. Egyes helyi projektek azonban kis területre érvényes helyi koordináta-rendszert használnak. Ilyenkor a szoftver általános koordináta-rendszere már nem alkalmazható közvetlenül; a földmérő a lokalizációs funkcióval végezheti el az átalakítást.

A geodéziában a Föld közelítésére gyakran ellipszoidmodelleket használunk, például az elterjedt WGS84 ellipszoidot. A különböző régiók eltérő terepi és domborzati adottságai miatt azonban egy ellipszoidmodell sem illeszkedik mindenhol tökéletesen. Ezért az egyes országok és régiók különböző ellipszoidokat és vetületeket használnak, a méréseket pedig gyakran a helyi viszonyokhoz jobban illeszkedő vetületi koordináta-rendszerben végzik.